SZIGETI ILDIKÓ
Mediátor, párkapcsolati és családi tanácsadó pszichológus
Csaknem két évtizeden át újságíróként dolgoztam, miután pszichológus diplomát szereztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A gyakorlatias megoldásokra való törekvés és a jelenségek közötti összefüggések megértése iránti igény egyaránt jellemzi mediátori és pszichológusi tevékenységemet.
Noha a hagyományos pszichológiai iskolák képviselőiből kerültek ki a tanáraim, én kissé eltávolodtam a klasszikus pszichológusi mentalitástól. Nem hiszek a hosszan elnyúló, a problémákon végtelenül „rugózó” terápiákban, hiszek viszont az úgynevezett „megoldásközpontú”, célirányos, közös munkában.
Az élet egyik legnagyobb értékének az időt tartom, ezért minden tudásommal és igyekezetemmel azon vagyok, hogy indokolatlanul ne raboljam mások drága idejét és a lehető leggyorsabban segítsem rávezetni a hozzám fordulókat a megoldás útjára.
Hiszek a mediációban! Hiszem és vallom, hogy a konfliktus a legtöbb esetben nem egy kerülendő rossz, hanem egy olyan helyzet, amelyet meg kell oldani. Számos esetem volt, amelyben a vitában álló felek egy idő után nemcsak az eredeti, merevnek tűnő álláspontjukat változtatták meg az adott probléma kapcsán, de egymáshoz fűződő viszonyukat is átértékelték, mégpedig pozitív módon.
Számomra nemcsak a végeredmény, a közös munkával tető alá hozott megállapodás adja a sikerélményt! Mindig rácsodálkozom az emberi természet, az emberi lélek kifürkészhetetlen, mégis kristálytiszta logikájára. Nem egyszer volt részem megtapasztalni, hogy az amúgy már-már beszédviszonyban sem álló vitás felek a közös cél (vagyis a bírósági per elkerülése) érdekében egyfajta sorsközösségbe kovácsolódtak, amelynek nem egyszer volt békülés az eredménye.
Nem csupán a pszichológiát alkalmazom a mediációnál, de a mediációs technika is igen jól bevált az általam folytatott pár- és családterápiánál. Megfigyeltem, hogy ha a hozzám fordulókat úgymond “irányba fordítom”, vagyis a lelki szemetesládák végtelenített kiürítése helyett segítek a jövőre, a közös feladatok megoldására koncentrálni, a “lelki teher alól” való átmeneti felmentés a konfliktusban állók kapcsolatának javításához vezethet. Ez a megállapítás ugyanúgy jellemző a családon belüli vitás helyzetekre, mint a cégek, magánszemélyek közötti konfliktusra.
Névjegy:
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem 1996-ban általános pszichológusi diplomát, majd 2013-ban mediátori képesítést. A Magyar Pszichológiai Társaság tanácsadó és gyermekpszichológiai szekciójának tagja vagyok. Az elmúlt, több mint másfél évtizedben kommunikációs szakértőként, illetve azzal párhuzamosan pszichológusként dolgoztam. Pályakezdőként segíthettem a SOTE I. Gyermekklinika pszichológus csapatának, ahol az egyéni és családterápiák mellett betekintést nyerhettem a játékterápia és a gyermekrajz-elemzés módszertanába. Mesteremnek tekintem egykori főnökömet, Prof. Dr. Popper Pétert, akitől nemcsak a szakma alapjait tanulhattam meg, de azt a lenyűgöző szakmai filozófiát is, aminek a lényege, hogy nem akkor beteg pszichésen valaki, ha a környezetében lévő konfliktusokra furcsán reagál, hanem éppen akkor, ha ezt nem teszi.